Kása Heni - Spanyolban Otthon
Városnéző sétáimat természetesen mindig egy rövid bemutatkozással indítom, ami általában mindössze csak öt mondat, mert a fókusz mindig az adott helyen vagy városon van, nem pedig rajtam.
Sokan azonban ennél jóval kíváncsibbak, és mivel az online felületeimen eddig ritkán meséltem az „én történetemről”, úgy döntöttem, most nekigyürkőzöm, és leírom a hosszabb verziót.
Kása Heni vagyok, és Spanyolország több mint 20 éve az otthonom. Éltem Murciában, Sevillában, Málagán és Barcelonában, majd végül Madridban telepedtem le. Ez részben az előző szakmámnak köszönhető: közlekedésmérnök vagyok. Ennek, illetve az utazás iránti szenvedélyemnek hála, alaposan bejártam Spanyolország különböző régióit.
Spanyolországba eredetileg kalandvágyból érkeztem, de a fő célom az volt, hogy bitang jól megtanuljak spanyolul. Akkoriban egészen más világ volt: nem állt rendelkezésre ennyi információ, mindent a nulláról kellett felépíteni. Nem is terveztem többre 2–3 évnél… az élet viszont ezt szépen felülírta.
A turizmus már korábban is komolyan érdekelt: hajszálon múlt, hogy közlekedésmérnökként nem turizmus szakirányra mentem tovább. A mai napig imádom vizslatni a turisztikai közlekedési infrastruktúrákat – pl. kerékpárútvonalak, vasutak (pl. nosztalgiavonatok), hajózható útvonalak, vagy épp a repülőterek bekapcsolása a városi közlekedésbe (ami így is az egyik szakvizsgám volt). Nem a plusz papírért, hanem mert tényleg érdekel – ki tudja, egyszer talán még visszatérek ehhez.
Végül két másik szakirányt választottam, amelyekben Spanyolországban szakmai tapasztalatot is szereztem. Bár ma már más szektorban dolgozom, ezeknek az ismereteknek hihetetlen hasznát veszem akár egy több napos program, akár egy városnéző séta megtervezésénél.
A mérnöki pályát körülbelül 10 éve hagytam magam mögött. Egy ponton úgy éreztem, vagy munkát váltok, vagy országot – és végül egy harmadik utat választottam: megvalósítottam az óriási álmomat, egy egyéves hátizsákos utazást Dél-Amerikában.
Rengeteget adott ez az időszak, ott értettem meg, mit jelent az igazi “élményalapú” utazás. Bár nem vagyok kifejezetten spirituális lélek, ma már biztosan tudom: ez volt az a mérföldkő, ami nélkül nem tartanék itt.
Dél-Amerikában vettem részt először helyiek által vezetett városnéző sétákon – akkoriban ez még nagyon kezdeti formában létezett. Mindegyik élmény brutál jó volt. De nemcsak ezek, hanem a helyiekkel való beszélgetések: életekről, sorsokról, szegénységről, történelemről, politikáról, legendákról, hiedelmekről, vagy épp praktikus tanácsokról. Egészen más volt így megélni az utazást, mint egy útikönyvvel a kezemben (pedig imádom a könyveket!).
Gyakorlatilag ott dőlt el: én is ezt az élményt szeretném átadni másoknak Spanyolországban.
Amikor hazatértem, már tudtam, mit szeretnék csinálni. A „hogyan” viszont még nem volt meg. Fogtam pár üres papírt, és elkezdtem tervezni. Rengeteget. Ötletek, vázlatok, feladatok, lépések – egy újabb álom körvonalazódott.
Az előkészületek egy teljes évig tartottak: tanulás, útvonaltervezés, honlapépítés. Mégis kevésnek bizonyult, ráadásul akkoriban még nem igazán létezett erre magyar piac. Majd az első „üzleti” évemben nemhogy ügyfelem nem volt, de megkeresésem sem. Óriási lecke az élettől!
De ahelyett, hogy feladtam volna, kitartottam, és nagyobb gázra kapcsoltam. Még többet tanultam, még több energiát tettem bele, és gyakorlatilag teljesen átképeztem magam: szövegírási technikák, webdesign, HTML kódolás, marketing, könyvelés – és ki tudja még mi.
De első lépésként megszereztem a magyarországi idegenvezetői engedélyt spanyol nyelven, miközben átrágtam magam az elképesztő spanyol bürokrácián is, hogy egyáltalán lehetőséget kapjak a spanyolországi engedély megszerzésére.
Itt ez nem egy gyors tanfolyam, hanem az egyik legszigorúbb állami vizsgarendszer. A turizmus Spanyolország egyik gazdasági pillére, és nagyon komolyan veszik, ki képviselheti ezt a szakmát.
Őszintén mondhatom: ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit valaha csináltam – és egyben az, amire a legbüszkébb vagyok.
A városnéző sétáim általában két részből állnak. Az első egy klasszikusabb idegenvezetés: múlt, városfejlődés, összefüggések – mert múlt és történelem nélkül nincs jelen. A második rész viszont lazább: legendák, helyi szokások, fiesták, gasztronómia.
Vannak kidolgozott útvonalaim és egy azokra felépülő tematika (csak hogy szép kerekek legyenek a történetek) de a sétákat valójában ti alakítjátok. Az első pár percben felmérem a csoport hangulatát és érdeklődését, és utána ahhoz igazítom a történetek mélységét, vagy változtatok az útvonalon.
Minden csoport kicsit más, de a célom ugyanaz: hogy a túra végén ti is egy kicsit “Spanyolban Otthon” érezzétek magatokat.
És hogy mik a jövőbeni tervek?
Úgy érzem, mára sikerült nagyon stabil alapokat letennem. Ezt, és az elmúlt évek rengeteg beletett munkáját szeretném egyre tudatosabban kamatoztatni. Idegenvezetőként és vállalkozóként is folyamatosan figyelem ezt a villámgyorsan változó turisztikai piacot, amit le kell reagálni.
Célom, hogy a meglévő szolgáltatásaimat még tovább csiszoljam, és hogy valódi tudást és élményt adjak egy olyan világban, ahol minden túl gyors és túl zajos.
Üdvözlettel Spanyolországból,
Heni