Casa de la Villa Madrid – a régi Városháza, amit kevesen ismernek
- Kása Heni
- 9 órával ezelőtt
- 8 perc olvasás
Madridnak kétség kívül számos szimbolikus épülete van. A kihagyhatatlan madridi látnivalók és épületek között olyan csodákat találunk, mint a Metropolis, a Cibeles Postapalota, a Pékek háza a Plaza Mayor téren, a Királyi Palota, Bernabéu-stadion, a felhőkarcolók négyese vagy akár a Cervantes-szobor mögötti Edificio España, mind-mind útikönyvek címlapjára kívánkoznak. Ezen felül képzeletbeli listánkat nyugodtan kibővíthetjük még a Gran Vía és az Alcalá út Retiro parkig húzódó összes épületével, melyek közül jóformán bármelyiknek fix helye lenne egy fővárosi képeslapon.
Van azonban egy épület, amely mellett sokan elsétálnak anélkül, hogy igazán észrevennék. Pedig tornyainak jellegzetes, fekete palával fedett sisakjai igazi madridi építészeti részletek, és ugyanúgy hozzátartoznak a város arculatához, mint a Puerta del Sol medvéje vagy a Tío Pepe felirat.
Ez az épület nem más, mint a Casa de la Villa, Madrid egykori Városházája.
Egy tér, ahol Madrid múltja életre kel
A Casa de la Villa a Plaza de la Villa téren áll, amely Madrid egyik legrégebbi és leghangulatosabb tere. Aki itt megáll néhány percre, valóságos szabadtéri múzeumban találja magát: egy pici arabkori fal, XV–XVII. századi palota, középkori hangulat és olyan történetek vesznek körül, amelyek a legtöbb turista figyelmét elkerülik.
Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy a Plaza de la Villa teret körülölelő három gyönyörű épület közül, egyik sincs nyitva a publikum számára.
A tér legfőbb díszét, a barokk Casa de la Villát, vagyis a „Városházát” immár 2011 óta zárva tartják az érdeklődők előtt. Pedig már kívülről is ígéretes épület, és minden bizonnyal belül is hozza az elvárt szintet, főleg ha figyelembe vesszük azt a várostörténeti pluszt, hogy közel 400 éven át e falak között rendezték Madrid ügyes-bajos dolgait.
A Casa de la Villa története röviden
A napjainkban látható Casa de la Villa helyén egykor Vallecerrato márki palotája állt, amelyet a főúr halála után, 1615-ben Madrid városa megvásárolt. IV. Fülöp spanyol király ekkor érezte úgy, eljött az ideje annak, hogy a fővárosnak saját Városháza legyen, mivel eddig a szintén ezen a téren álló San Salvador templomban gyűlésezett a Tanács. (A templomot 1843-ban rombolták le).
Az új épület tervezésével a királyi udvar főépítészét, Juan Gómez de Mora-t bízták meg, de a király által 1629-ben jóváhagyott tervek megvalósítását mindössze 1640-ben kezdték el. A
z építéséhez vörös téglát, és a guadarramai hegyekből hozott gránitköveket használták, csakúgy, mint később pl. a Királyi Palotához, vagy az Almudena Katedrálishoz.
Juan de Mora, fő művét, a Plaza Mayor-t igen, viszont a Casa de la Villát már nem láthatta befejezve. Halála után, 1648-ban a munkálatok felügyeletét José de Villareal vette át, aki ugyan nagyvonalakban hű maradt Mora elképzeléseihez, azonban az egész épületet egy belső patio köré rendezte.
Az építkezés lassan haladt, és csak 48 évnyi munka után, 1696-ban avatták fel az új Városházát. Karakteres erkélyét (Calle Mayor utca frontján) pedig, csak még később, a XVIII. században, a Prado múzeum tervezője, Juan de Villanueva építette hozzá, egyetlen egy céllal, mégpedig, hogy a királyi család innen tekinthesse meg az úrnapi körmenetet (Corpus Christi Toledóban).
Amellett pedig, hogy a városi Tanács új épülete lett, még egy plusz funkciót is betöltött, ugyanis itt kapott helyet a város börtöne is. El tudjuk képzelni? Ugyanazon kapun vonultak be a politikusok és a bűnözök… akiket aztán csak egy fal választott el egymástól… „vagy talán annyi sem?" - ahogy csípősen meg szokták jegyezni ezt a madridiak.
Miért nem látogatható ma a Casa de la Villa?
Több oka is van annak, hogy az épület már hosszú ideje zárva tart.
Az első, hogy a Casa de la Villa 2011 óta már nem ad otthont a városi tanács gyűléseinek. Az új Városháza a rendkívül impozáns Palacio de Cibeles épületének egy részében található.
Még mielőtt elkezdték a hivatalok átköltöztetését – ami röpke 5 évbe telt – már előtte megszüntették azt a hetente egyszeri, hétfő délutáni alkalmat, amikor lehetőség adódott bárki számára, hogy szétnézzen benn is.
A másik pedig, hogy „az üresen” maradt épületet előbb felújították, majd többszöri nekirugaszkodás után sem sikerült egyik projektet sem véghez vinni, miszerint városi múzeumként működne tovább.
Egy különleges nap: amikor kinyíltak a kapuk
Majd 2018. december 1-én, 8 év után először, végre tartottak egy „nyitott kapukat”. (megjegyzés: ezt a cikket eredetileg ezután írtam, de egy másik blogon volt olvasható)
Ugyan egy nap erejéig tartott, és csupán az utolsó pillanatban hirdették meg, de akik időben észrevették, és kihasználták az alkalmat, azok biztos, hogy nem távoztak csalódottan.
Tehát, így jutottam be én is, és most már biztosra kijelenthetem, hogy nagy kár, hogy nem lehet itt szájat tátani nap, mint nap. A látogatás és a körbevezetés egy szűk óráig tartott. De ez nem jelentette azt, hogy egy rakat termen kellett volna átrohanni, ami végén csak egy pipa lett volna a madridi látnivalók listáján. A rövid séta, majdhogynem giccsesbe hajló díszítésekkel volt végig kísérve, ám épp kellemesen megemészthető mennyiségben, de ami a legfontosabb, abszolút élvezhető volt.
Amit belül láttam: csodák és egy tipikus madridi jelenet
Mariblanca, az észrevétlen madridi hölgy
„Mariblanca” 1625-ben érkezett Itáliából, 4 másik mitológiai témájú szoborral együtt. Ezek közül Vénusz Istennője, azaz Mariblanca, egy kút koronájaként 1630 és 1838 között uralta a Puerta del Sol teret.
Ezután, városrendezés miatt és a Mendizábal egyházi elkobzásai áldozataként "vándorszoborként" jópárszor költözött, és nem nagyon találták helyét a főváros terein és utcáin. Többek között megjárta a Retiro parkot is, majd utolsó köztéri állomásán, a Recoletos sétányon vandálok áldozata lett.
A helyreállított szobor 1980 óta fogadja az előcsarnokba belépőket. A hamarosan 400. szülinapját ünneplő Mariblanca nevét Madrid népétől kapta, mivel a városlakóknak fogalmuk sem volt, hogy a szobor Vénuszt ábrázolja.
Ha valaki pedig nagyon figyelmesen járja a várost, és nem csak a Macira koncentrál a Puerta del Sol téren, akkor könnyen felfedezheti a szobor replikáját, amely a térről nyíló Calle del Arenal utca bejáratánál van. De ha még jobban szemfülesek vagyunk, akkor az itt lévő utcanévtáblán láthatjuk az ezen a helyen lévő közkút régi képét is. Ugye, ugye? A "mesélő utcanévtáblák" amikkel rendszerint találkozunk madridi városnéző sétáimon is. :)
Goya képe, amit a történelem többször "átfestett"
Az előcsarnokból felvezető lépcsőn végén a Goya-szalon következett, ami régen a Nagy Fogadóterem volt. Legfőbb dísze és kincse, Goya Madrid városának allegóriája című festménye!
Ma már csak a másolatát láthatjuk itt, mivel az eredetit a Várostörténeti Múzeumban (Museo de Historia de Madrid) állították ki.
A képen Madrid városát, mint női alakot ábrázolta a festő, aki a város címerpajzsán támaszkodik, bal kezével pedig „2 de mayo” feliratra mutat. Ez, az 1808. május 2. történelmi eseményre utal, amikor is a napóleoni hadseregek megszállják Madridot.
Érdekessége, hogy ebben az ovális képkeretbe eredetileg Bonaparte József arcképét festette Goya, akit 1809-ben kért fel a városi Tanács, hogy a hagyományokhoz híven legyen egy festmény az új spanyol királyról is. Majd, mikor Wellington hercege 1813-as Vitoria-i csatában vereséget mér Napóleon seregére – Arthur Wellesley ezután kapta meg a hercegi címet – József arcképét Goya átfesti, és ekkor a „Constitución” vagyis az Alkotmány szó került a képre.
De a kálváriának ezzel nem ér vége, hiszen újabb javítások következnek. 1815-ben VII. Ferdinánd ül már a spanyol trónon, tehát ezúttal az ő arcképe kerül az ovális keretbe, majd 1820-ban ismét a Constitución, emlékezve az 1812-es cádizi alkotmányra, amit 3 év múlva megint VII. Ferdinánd képre cserélnek.
Végezetül, ugyan már nem Goya ecsetvonásaival, 1872-ben kerül fel a „2 de mayo” felirat, ami emlékeztet a spanyol nép franciák elleni lázadás kezdetére Madridban.
👉 Ha érdekel Goya és egy kevésbé ismert madridi hely története, ezt a cikket is érdemes elolvasnod: Goya sírja és egy különleges madridi fiesta titkai
Üvegterem és az Oszlopterem
A szalon után még két gyönyörű terem van. A Patio de Cristal, vagyis az Üvegterem, melyet 1648-ban José de Villareal tervezett. A nyitott patio a XIX. században kapott egy festett üvegkupolát, hogy ennek köszönhetően ez a rész is bármikor használható legyen az időjárási körülményektől függetlenül.
A legszebb része az épületnek a Plenáris ülésterem, vagy más néven Oszlopterem, ami az új Városháza legelőször befejezett része (1692), és gyönyörűen megőrizte ennek a kornak a hangulatát. Érdekessége, hogy ugyan nagyon ritka esetben, de a mai napig tartanak itt gyűlést a Tanácstagok.
A látogatás margójára - amiért imádom a spanyolokat
Míg bejártuk ezt a pár termet, közben bőven volt idő jól szemügyre venni mindent, és még az is belefért, hogy két spanyol señora kihasználja ezt a különleges és egyedülálló alkalmat, és közvetítsék aggodalmaikat, a látogatókat fogadó Városi Tanács pár tagja felé.
Természetesen mindkettő eget rengető probléma volt, és én teljes együttérzéssel voltam feléjük. A lendületes felszólalások után kitörő tapsviharból pedig arra lehetett következtetni, hogy igenis Madrid népének, történelmének, és kultúrájának védelmére került itt sor. :)
Az első panasz arra érkezett, hogy felháborító, amit a Városháza tavaly művelni merészelt. Elöljáróban ehhez tudni kell, hogy szokatlan módon Madrid város Szentségtartója nem az egyház, hanem a Városháza tulajdonában van, amit szintén ezek a falak őriznek.
A Szentségtartót a város köteles kölcsönadni évente egy napra a Corpus Cristi körmenetre, amit tavaly a szakadó esőre hivatkozva nem tettek meg. Így az összegyűlt tömeg, köztük Señora1 is, teljesen feleslegesen ázott szét, hiszen az nem hagyta el a Casa de la Villa épületét, aminek mellesleg, Señora1 szerint semmi baja nem lett volna ha egy kicsit éri a víz.
Márpedig jobb, ha a Tanács tudomásul veszi, hogy a 161 kiló ezüstből készült remekmű a madridi nép tulajdona, mivel 1565-ban a lakók finanszírozták elkészítését, miután az akkor még épphogy fővárosi rangot kapott Madridnak nemhogy Szentségtartója, de még Katedrálisa sem volt. Ez utóbbira is kitért egy rövid szösszenet erejéig, hiszen hallatlan, hogy Madridnak nem volt "normális" Katedrálisa egészen 1993-ig.
A másodikként felszólaló Señora2, ha lehet még nagyobb vehemenciával kérte számon, hogy mi az, hogy idén nem állítottak Betlehemet a Cibeles Palotában, ami madridi karácsonyi tradíció. A teremben jelenlévő spanyolok pedig nem várt mód ellenkeztek, és bizonygatták a misztikus Betlehem létezését. Erre jött is az erős válasz Señora2-tól, miszerint na jó, de több, mint közönséges amit ott műveltek.
Ekkor már a Tanács tagjai is meg mertek szólalni, mondván, hogy az két különböző dolog, hogy nincs Betlehem, vagy hogy ez éppenséggel valakinek nem tetszik. Señora2 erre csak annyit felelt, hogy szégyen amit ott van, és ha nem képesek egy tisztességes Betlehem felállítására, akkor inkább ne is csináljanak semmit.
Csak remélni tudom, hogy a két Señora a látogatás óta nyugodtan alszik, és azt is, hogy a jövőben hamarosan megnyitják a Casa de la Villa épületét a látogatók előtt, és minden Madridba utazó láthatja a régi Városházát belülről is.
Addig is, ha arra járunk, érdemes megállni egy pillanatra és élvezni a tér hangulatát.
További madridi látnivalók a közelben
Ha Madridban jársz, ezt a helyet mindenképp érdemes összekötni a közeli látnivalókkal:
Plaza de la Villa
Plaza Mayor
Mercado de San Miguel
Almudena-katedrális
Királyi Palota
👉 Nézd meg ezt a cikket is: Madrid látnivalók – Top 25
Madrid magyar idegenvezetővel
Ha nemcsak megnéznéd Madridot, hanem meg is értenéd a történeteit, legendáit és rejtett részleteit, tarts velem egy személyes városnézésre magyar nyelven.
Élőben is jelentkezem Madridból és Spanyolország varázslatos helyeiről:
Várlak Facebook közösségembe!
Figyelem: Kérlek vedd figyelembe és tiszteld, hogy a weboldal, és a rajta található blogcikkek, saját szellemi termékek, ezért annak engedély nélküli másolása és közzététele tilos. A tartalmak a szerző nevével - Kása Heni - , a forrás megjelölésével - Spanyolban Otthon Utazás - , és a felhasznált tartalomra irányuló és működő link megosztásával lehetséges, előzetes írásbeli hozzájárulás után. Köszönöm!
