Segovia látnivalók: TOP 10 + 5 szuper tipp
- Kása Heni
- 6 nappal ezelőtt
- 19 perc olvasás
Frissítve: 4 nappal ezelőtt
Segovia látnivalók páratlan gazdagsága már az első pillanattól rabul ejti az utazókat! Madridtól mindössze egy órányira, a Sierra de Guadarrama hegyeinek lábánál bújik meg Segovia, ahol minden kő egy-egy történetet mesél, és minden utcasarok újabb felfedezésre hív. Segovia nem csupán egy újabb spanyolországi kirándulóhely – ez a város maga a történelem, kőbe faragva, tornyokkal, bástyákkal, aranyszínű homlokzatokkal, római vízvezetékkel és egy olyan kastéllyal, amely inkább tűnik egy díszletnek, mint valódi történelemnek.
Sokan választják inkább az ismertebb Toledói látnivalókat, ha Madrid környéki egynapos kirándulásról van szó – Segovia azonban méltatlanul húzódik meg az árnyékában. Amíg Toledo az arab, zsidó és keresztény kultúrák találkozásáról, a mór hangulatról és a középkor sűrű történelméről mesél, addig Segovia látnivalói egy egészen más arcát mutatja meg Spanyolországnak. Itt a római örökség, a gótika légiessége és a reneszánsz kastélyok romantikája keveredik egy nyugodt, elegáns, mégis élénk kisváros hangulatával.
Mesebeli város egy óra távolságra Madridtól – Fedezd fel Segoviát!
A történelmi belváros ma is őrzi évszázadokon át formálódott karakterét, ami 1985 óta méltán az UNESCO Világörökség része. Itt minden sarok, minden utcakő egy újabb történetet mesél: a római mérnökök bravúrjától kezdve a Katolikus Izabella nyomdokain át a csendes, eldugott udvarok és régi zsidó házak emlékéig. Segovia az egyik legtöbb román kori művészettel rendelkező város Spanyolországban, így nem csoda, hogy valami egészen varázslatos hangulatot áraszt.
Segoviában garantáltan senki nem fog unatkozni: akár a vaskos történelmi könyvek lapozgatója vagy, akár a városi legendák rajongója, ha a helyi gasztrokultúra ízeit szereted felfedezni, vagy ha inkább egy kellemes sétával lazítanál a természetben a városnézés közben.
Madridi látnivalókat kicsit hátrahagyva, Segovia tökéletes célpont lehet egy egynapos tartalmas kiránduláshoz, de aki egyszer beleszeret, annak egy nap sosem lesz elég. Ez a város nem harsány – inkább szelíden, de magabiztosan hódít meg. És ha egyszer a lenyugvó nap fényében végigtekintesz az Alcázar tornyairól a völgyön, érteni fogod, miért is olyan különleges ez a hely.
Tarts velem személyesen is városnéző túráimon,
és fedezzük fel együtt Segoviát!
Segovia látnivalók egy nap alatt – mit érdemes megnézni, ha először jársz itt?
Segovia alapjait a rómaiak fektették le, akik stratégiai okokból telepítették le itt népüket, hogy ellenőrizzék az észak-spanyolországi útvonalakat. A város, kevésbé fontos szerepet játszott az arab hódítások idején is, és a 11. század végén Al-Mamún toledói kalifa hadjárata is jelentős károkat okozott. Később, a keresztény Trastámara királyok idején Segovia újjáéledt, és hamarosan királyi székhellyé vált, az Alcázar pedig a koronázási ceremóniák és a királyi udvar központja lett. Katolikus Izabella is itt fogadta a koronát, míg II. Fülöp uralkodása alatt a város gazdaságilag és kulturálisan is fénykorát élte. Azonban a 17–18. században, a kereskedelmi útvonalak átrendeződésével megkezdődött Segovia hanyatlása, és a város jelentősége fokozatosan csökkent. Mindezek ellenére ma is érezhető a városban az a történelmi súly, amely évszázadokon át formálta Spanyolországot.
1. Akvadukt / Acueducto de Segovia - a TOP látnivaló
Ahhoz, hogy megérezd Segovia egyediségét, elég rápillantanod arra az ókori műre, ami kétezer éve uralja a város szívét. Persze a „pillantás” majd hosszú percekké fog nyúlni, mire ezzel a megdöbbentő mesterművel eltelsz. Egy igazi csoda! Ez a monumentális kőépítmény nemcsak a város jelképe, hanem a római mérnöki tudás egyik legszebb fennmaradt példája. I. sz. 2. században épült, valószínűleg Traianus vagy Hadrianus uralkodása ideje alatt.
Azért építették, hogy a Guadarrama-hegységből tiszta vizet vezessenek Segovia városába, és egészen a 20. század közepéig szolgálta a helyieket. A vízvezeték eredetileg több, mint 17 kilométer hosszú volt, mára azonban mindössze 800 méter maradt belőle, amely még mindig lenyűgöző látványt nyújt. És ami igazán elképesztő, hogy az egész szerkezetet kötőanyag nélkül, pusztán tökéletesen megmunkált és egymáshoz illesztett gránitkövekből rakták össze – több mint 20 000 darabból! Ennek a bravúrnak köszönhető, hogy az építmény több mint kétezer év után is áll, és hosszú évszázadokon át biztosította a város vízellátását, noha a történelem próbáit többször is ki kellett állnia.
A 11. század végén, amikor Al-Mamún, a Toledo-i arab kalifa hadjárata elérte a régiót, és megtámadta Segoviát, az Akvadukt súlyos károkat szenvedett – 36 ív meggyengült, amelyeket csak évszázadokkal később, a Katolikus Királyok állíttatták helyre. Majd később, a 20. század felgyorsult világa is nyomot hagyott az Akvadukton (amire kevesen gondolnak), hiszen a megnövekedett forgalom "rezgései" és a kipufogógázok komolyan veszélyeztették az állapotát.
Ez a monumentális Akvadukt nemcsak lenyűgöző mérnöki teljesítmény, hanem Segovia történelmének és identitásának egyik legmeghatározóbb jelképe. A város szívében, az Azoguejo térnél 28 méter magasba emelkedik a leglátványosabb szakasza, ami előtt állva, garantálom, hogy eláll a szavad! Nemcsak a méretei parancsolnak tiszteletet, de az is lenyűgöző, amit képvisel: évszázadokon átívelő tudást, hitet és kitartást. Ha pedig velem tartasz egy sétára Segovia utcáin, nem csupán megcsodálhatod ezt az időtálló csodát, hanem meg is értheted, hogyan született, miért volt kulcsfontosságú, és természetesen a hozzá fűződő legendákról is mesélek.
2. Segovia-i Alcázar – a város "legmesésebb" látnivalója
Egy igazi gyöngyszem, a másik kötelező Segovia-i látnivaló, amelynek látványától még a valóság is meseszerűvé válik. Ez az Alcázar, ami úgy magasodik a város fölé, mint egy kőből faragott hajóorr a két folyó (Eresma és a Clamores) völgyének peremén. Nem véletlenül hívják „Kasztília orrának”! Már a rómaiak is felfigyeltek erre a stratégiai pontra, és valószínű, hogy már akkor állhatott itt valamilyen erődítmény – erről a vízvezetéknél is használt gránitkövek árulkodnak. A 12. századból már írásos emlékünk is van, „Segovia vára” néven említik a helyet, ami később királyi rezidenciává alakult.
Ez nem egy szimpla kastély: egykor királyok pihentek meg itt, udvaroncok szőtték terveiket, sőt, X. Bölcs Alfonz e falak közt tartotta az első Cortes-t (királyi gyűlés) is 1256-ban. Az Alcázar a spanyol történelem élő díszlete: IV. Henrik építtette a Tróntermet és a Fenyőtermet, de innen indult el Katolikus Izabella (1474) is, amikor királynővé kiáltották ki, és itt mondta ki a boldogító igent II. Fülöp és Habsburg Anna is. Erre az ünnepi alkalomra alakíttatta át az Alcázart, az Európában már tomboló meseszerű várkastélyok stílusában (merőben szokatlan volt ez a mértéktartó királytól).
Az évszázadok során falai között működött középkori erőd, királyi kincstár, állami börtön, sőt, a világ egyik legrégebbi tüzérségi akadémiája is itt alakult 1764-ben. A sorscsapások az Alcázart sem kerülték el: 1862-ben egy pusztító tűzvész súlyosan megrongálta az épületet. Csaknem húsz évvel később két segoviai építész fogott hozzá a helyreállításhoz, hogy az Alcázar visszanyerje eredeti formáját és méltóságát.
Napjainkban az újra eredeti pompájában ragyogó Alcázar valóban mesebeli hangulatot kölcsönöz Segoviának. És akkor még nem is beszéltünk a hozzá fűződő legendákról és a lélegzetelállító látványról! A toronyba vezető 152 lépcsőfok egy szűk csigalépcsőn visz felfelé, ami nem épp a tériszonyosok álma, de a kilátás minden fáradságot megér. A legszebb panorámát azonban kívülről kapod: a Pradera de San Marcos rétjéről vagy a Mirador de los Dos Valles kilátópontból nézve az Alcázar tényleg olyan, mintha egy Disney-mesébe csöppennél. Sőt, nem csak mintha: a helyi szóbeszéd szerint ez az épület ihlette Hamupipőke kastélyát is! Ugye mondtam, hogy ezt nem érdemes kihagyni?
3. Katedrális - a segoviai látnivalók dámája
"A katedrálisok dámája" – így emlegetik a segoviai székesegyházat, és méltóságteljes látványa már messziről is lenyűgöző. Magasba törő formái, finom arányai és a belső terek fényárban úszó eleganciája különlegessé teszik. Ez volt az utolsó nagy gótikus katedrális, amit Spanyolországban emeltek, építése 1525-ben kezdődött V. Károly német-római császár parancsára – abban a korban, amikor a reneszánsz már javában terjedt Európában. Segovia azonban ragaszkodott a hagyományokhoz, és ebből született meg ez a kései gótika gyöngyszeme.
A Segovia-i katedrális nemcsak lenyűgöző látvány, hanem egy drámai történet főszereplője is. A város korábbi, román kori székesegyháza az Alcázar előtti kertek helyén állt – egészen addig, amíg az 1520-as Comuneros felkelések alatt egy tűzvész el nem pusztította. A helyiek azonban nem hagyták annyiban: új templomot álmodtak, még méltóbbat a városhoz. Ezért Segovia lakói összefogtak, és nemcsak újat építettek, hanem meg is mentették a múlt értékeit, és amit csak lehetett, átszállítottak a régi székesegyházból. Kőről kőre áthelyezték a 15. században épült gótikus kolostor kerengőjét, amelyet még Juan Guas tervezett, és a mai napig a csend és áhítat szigete maradt a város szívében. Ugyancsak megőrizték a diófából faragott kórust is, ahol ma is látható IV. Henrik király és felesége, a Portugáliai Johanna széke – szinte látni magunk előtt, ahogy ünnepi miséken foglalnak helyet benne.
Tornya, maga a „katedrális ékköve”. Eredetileg 108 méter magas volt, és Spanyolország legmagasabb tornyaként tartották számon. De egy 1614-es villámcsapás tűzvészt okozott, és az impozáns, mahagónifából készült toronysisak megsemmisült. Az új tornyot már herrerai stílusban, kőből építették, és mindössze „csak” 88 méter magas lett. A Katedrális főhomlokzata letisztult, minden díszítő túlzástól mentes, mégis grandiózus – pont, ahogy Segovia maga: elegáns, büszke, időtálló.
4. Plaza Mayor – Segovia lüktető szíve
A segoviai Plaza Mayor nem csupán egy tér – ez a város dobogó szíve, találkozóhely, történelmi színpad és csendes szemlélő egyszerre. Bár mai formáját a 17. századi várostervezésnek köszönheti, a tér neve már 1461 óta Plaza Mayor, vagyis Fő tér. A katedrális szentélye és a San Miguel-templom öleli körbe, valamint itt áll a Városháza is, szinte észrevétlenül.
A tér közepén egykor a régi, román stílusú San Miguel-templom magasodott. Itt kiáltották ki 1474. december 13-án Kasztília királynőjévé a fiatal Izabellát (akit Katolikus Királynő-ként emlegetünk). Az eseményt ma is emléktábla őrzi az új templom homlokzatán, hiszen az eredeti templom 1532 februárjában tragikus módon beomlott, méghozzá mise közben, a hívek jelenlétében, de csodával határos módon csak egyetlen ember sérült meg. A ma látható San Miguel-templom már az új helyén épült fel, és megőrizte elődje román kori kapuját.
A Plaza Mayor az évszázadok során a város színpada lett: itt tartották a hetente megrendezett csütörtöki piacot, körmeneteket, miséket, ünnepi zászlóesküket, bikaviadalokat és történelmi megemlékezéseket. A 16. század első negyedében felépült a Városháza, majd a tér fokozatosan zárt, elegáns egységgé formálódott, amolyan kasztíliai módra. A 19. század végétől már kávéházak, vendégfogadók és üzletek lepték el, hogy kiszolgálják az új módi szerint, vasúttal érkező turisták egyre növekvő tömegét. (Ez a városfejlesztési projekt, azonban kudarcba fulladt, ráadásul sajnos nagyon sok rossz városátépítési döntést is született a „modernizáció” jegyében.)
A tér egyik legjelentősebb épülete a Juan Bravo Színház, amelyet 1917-ben emeltek a korábbi Zarzuela Színház és a Reina Victoria mozi helyén. Homlokzata elegáns, neoklasszikus stílusú, és remek példája a 20. század eleji spanyol építészetnek – tökéletesen illeszkedik a Plaza Mayor patinás hangulatához.
5. Plaza Medina de Campo - ahol Segovia múltja olasz eleganciával keveredik
Ha csak egyetlen teret keresel fel Segoviában, legyen az a Plaza Medina del Campo tér, ahol a város történelmének méltósága, a mediterrán könnyedséggel találkozik. Ez a képeslapokra kívánkozó tér, Segovia egyik legkarakteresebb arcát mutatja meg, ahol a történelem kézzelfoghatóan körülölel, és ahol minden kő egy-egy történetet mesél.
A város központjában megbúvó karakteres tér, nemcsak egyedi hangulatával, hanem izgalmas építészeti együtteseivel is lenyűgöz: sokak szerint mediterrán légköre egyes olasz városok tereit idézi. A tér leglátványosabb épülete a román stílusú San Martín-templom, amely a 12. századból származik, háromhajós elrendezéssel és hármas szentéllyel. A főszentély barokk felújítása és díszes oltára egy újabb történelmi réteget ad a templom karakteréhez. Sajnos csak nagyon ritkán látogatható.
A templomot és környékét nemesi rezidenciák és megerősített paloták veszik körül. Az egyik legrégebbi közülük az egykori Tordesillas-családi palota a XV. századból, amely a városi nemesi életforma korai példája. A 16. században platereszk stílusú árkádokkal gazdagították, így ma is elegáns, mégis erőteljes megjelenést kölcsönöz a térnek. Nem messze tőle áll a Torreón de Lozoya, egy XIV–XVI. századi erődített rezidencia, melyet II. Fülöp titkára újíttatott fel a reneszánsz szellemében. A kőfalak mögött egy árkádos udvar és kert rejtőzik, amely ma a Caja Segovia kulturális kiállítóterének ad otthont. A tér két másik jellegzetes háza, a Casa de Solier és a Casa de Bornos a 16. századból származik, homlokzatukat textilszárító galériák koronázzák – ezek a magas, nyitott felsőszintek mára ipartörténeti mementókká váltak, hiszen a város egykor virágzó textiliparára emlékeztetnek.
A tér közepén egy díszkút áll, Francisco Bellver 1851-ben készült műve, amely művészien ellensúlyozza a környező épületek masszív architektúráját. A lépcsősor első szakaszán Juan Bravo, a híres segoviai comunero-felkelő szobra, ami előtt nem lehet nem észrevenni a két különös szfinxet sem, amelyek női fejjel, de oroszlántesttel bírnak – a helyiek kedvesen inkább csak „sellőknek” hívják őket.
A tértől visszakanyarodva a Calle Realra, jobb oldalon tűnik fel a Régi Királyi Börtön – ma már közkönyvtárként működik, de falai egykor foglyok százait zárták magukba. Az egyik legismertebb rab Lope de Vega, a spanyol aranyszázad legendás drámaírója volt, aki 1577-ben néhány napot töltött itt egy cellában, persze nem önszántából.
6. Plaza de San Estaban templom és Püspöki palota
Van egy másik tér Segovia óvárosában, amit mintha a történelem különféle korszakaiból építettek volna össze, nemcsak kövekből, hanem emlékekből és el nem mesélt történetekből is. A Plaza de San Esteban a városi nemesség és a polgárság egykori fő színtere volt: egy olyan hely, ahol középkori lovagok, reneszánsz kori kanonokok, aranykori urak és 19. századi tekintélyes városlakók fordultak meg. De a tér megőrizte méltóságát: különleges hangulata, a kőfalak csendje és az évszázados épületek súlya ma is megigéző.
A tér legkarakteresebb épülete kétségkívül a San Esteban-templom, amely a 12–13. század fordulóján épült, és a segoviai késő román stílus egyik legszebb fennmaradt példája. Bár a templom egy 1896-os tűzvészben súlyosan megsérült, a 20. század elején újjáépítették. A templom háromhajós elrendezése, rusztikus vonalai és 53 méter magas harangtornya önmagukban is lenyűgözők, de a részletekben rejlő finomságok teszik igazán különlegessé. A templom tornya egy újabb mérnöki bravúr volt a maga korában, ami igazi "felhőkarcolónak" számított. Román kori kialakítása mellett a 17. században barokk sisakkal koronázták meg, amelynek súlya később veszélyeztette az egész szerkezet stabilitását. Ennek ellenére a torony fennmaradt, és ma is Spanyolország legmagasabb román stílusú harangtornyának számít, ami egyfajta középkori világítótoronyként őrködik a városrész felett.
De a tér csodái nem érnek itt véget. A templommal szemben, mintha az időutazásunk következő állomása lenne, emelkedik a Püspöki Palota. Középkori alapokon, reneszánsz homlokzattal várja a látogatókat, ahol olyan érzés keríti hatalmába az embert, mintha két korszak suttogna egymásnak az évszázadok múlásáról. A kőből faragott reneszánsz homlokzat különösen szép példája a segoviai berroqueña kőművességnek, durva szemcsés textúrája remekül harmonizál a szemben álló templom tömegével.
A palota története szintén izgalmas fejezeteket rejt. Eredetileg a Puñonrostro gróf nemesi házaként épült 1550 körül. Csak 1755-ben vásárolta meg a város püspöke, aki teljesen átalakíttatta az épületet püspöki rezidenciává, és egyedül a homlokzatot tartotta meg az eredeti házból. Ma már a palota nem szolgál lakóhelyként, de a látogatók így is bejárhatják. A múzeumban liturgikus ötvöstárgyak, egyházi textíliák, festmények és szobrok kaptak helyet, amelyek a segoviai egyházmegye gazdag örökségét őrzik. A Nemesi Termek, köztük a Trónterem és a püspök egykori hálószobája is látogatható, berendezésük a 17–19. század hangulatát idézi.
És ha úgy érzed, már minden titkot felfedeztél, akkor is érhet meglepetés: a palota ma szabadulószobának is helyet ad, aminek a neve, „A palota másik oldala”, pontosan kifejezi azt a sejtelmes kettősséget, amely az egész térre jellemző.
7. Lovagok negyede - Barrio de los Caballeros
Ha meg kellene neveznem Segovia legizgalmasabb részét, idegenvezetőként nem haboznék: számomra ez a Lovagok negyede. Egy városrészt sem leng be annyi elfeledett történet, annyi rejtett titok, mint ezeket a csendes utcákat. Itt, az óváros kevésbé turistás zugaiban érezhetjük igazán, milyen is volt az élet Segovia fénykorában, amikor nemesek, lovagok és földbirtokosok formálták a város mindennapjait.
Ez a negyed, egykor a város társadalmi és gazdasági elitjének otthona volt. A nemesi családok, katonai vezetők, befolyásos földbirtokosok választották lakhelyül ezt a részt, és ahonnan politikai és gazdasági döntéseikkel aktívan irányították Segoviát. Városi tanácstagok, katonai parancsnokok, nagybirtokosok jártak egykor errefelé, és az utcák között sétálva még ma is érezhetjük a rang súlyát, amely ezeket az épületeket egykor körbelengte.
A városkép is erről tanúskodik. A paloták és kúriák masszív falakkal, vastag kő- és téglaszerkezettel épültek, gyakran tornyokkal kiegészítve, hogy védelmi funkciókat is elláthassanak. A homlokzatokat családi címerek díszítették, ezeket érdemes megfigyelnünk. A félköríves boltíves kapuk és a belső udvarok egyfajta védett világot alkottak, ahol az alsó szinteken gazdasági és szolgáltatási helyiségek kaptak helyet, míg az emeleteken a reprezentatív terek, lakosztályok és szalonok sorakoztak.
A lovagok életmódját mélyen áthatotta a társadalmi státusz, a földbirtokokra alapozott gazdasági háttér, a katonai kötelességek és a vallásos hagyományok tisztelete. Ezek az emberek nemcsak fegyverrel védték a város bejáratait – különösen a déli és nyugati kapukat –, hanem helyi milíciákkal, sőt saját fegyveres őrséggel is rendelkeztek. Az utcaképet ma is meghatározzák ezek a zárt, erődszerű épületek, amelyek az évszázadok során inkább erősségként, mintsem lakóhelyként szolgáltak.
A Lovagok negyedében sétálni olyan, mintha visszafelé lépkednénk az időben. Nem látványos nevezetességei vagy kiemelt turisztikai pontjai miatt különleges – hanem mert itt a történelem még mindig él a kövekben, az árnyékos sikátorokban, és az elhalkuló lépések között. Egy rejtett Segovia, amely csak azoknak tárja fel magát igazán, akik időt szánnak rá, hogy meghallják, mit mesél a múlt.
8. Kanonokok negyede – egyházi hatalom és titkos kiváltságok világa
A Katedrális mögötti csendes utcák rejtenek egy másik városrészt, amely kívülről talán nem tűnik különlegesnek – de ha tényleg szeretnénk felfedezni Segovia történelmét, akkor itt megismerhetjük, hogy a Kanonokok negyede (Barrio de Canonjías) a középkori város egyik legzártabb, és legkülönlegesebb része volt. Itt laktak azok az egyházi tisztviselők, a kanonokok, akik a székesegyház szolgálatában álltak, de életvitelük és kiváltságaik alapján közelebb álltak a nemességhez, mint a papsághoz. A negyed az Alcázar és a régi Szent Mária-székesegyház közti területen helyezkedett el, és 1570-ig csakis az egyházi elit lakta.
A negyed építészeti szempontból is egyfajta középkori ritkaságnak számított. Félköríves kapubejáratokon és előcsarnokokon át lehetett bejutni a központi udvarokkal rendelkező kétszintes házakba. Lent a szolgálók és gazdasági helyiségek kaptak helyet, míg a felső szinteken éltek maguk a kanonokok, akiknek élete szabályok szerint zajlott – imádság, közös étkezések, egyházi szolgálat. De ez nem kolostor volt: saját lakóterük, jövedelmük, sőt gazdasági tevékenységük is lehetett. A városrész vízellátását egy, az utca kövei alatt futó csatorna biztosította, amely közvetlenül az Alcázar felé vezette a friss vizet (igen, az Acueducto rejtett, földalatti folytatása), akkoriban ez felbecsülhetetlen értéket jelentett.
A Kanonokok negyede nemcsak fizikailag volt elzárva – jogilag is külön világot alkotott. Saját törvényeik voltak, nem tartoztak a városi hatóságok alá, és még adómentességet is élveztek. Olyan rendtartás szerint éltek, amely még azt is meghatározta, kik léphettek be: például csak „csúnyának ítélt” nőket engedtek be, nehogy a kanonokok figyelmét elvonja bármi földi kísértés. Az utcák tisztaságára és rendre különösen ügyeltek – a szemét kidobását, a sertések szabadon tartását például szigorúan tiltották. Mindez talán furcsának tűnhet, de tökéletesen megmutatja, hogyan működött egy olyan közösség, amely egyszerre volt vallásos, kiváltságos és erősen szabályozott.
9. Zsidónegyed - Judería, emlékek és emlékhelyek a városfal árnyékában
A városfal déli oldalán, csendes utcácskák és árnyas terek rejtekében bújik meg Segovia egykori zsidónegyede, amely évszázadokon át sajátos ritmus szerint élt. A Judería Vieja, a Régi Zsidónegyed fő tengelye, ma is őrzi az egykori közösség nyomait, bár a jelenlétük látható jelei mára szinte teljesen eltűntek. A középkorban azonban ez a városrész önálló életet élt: zárt tér volt, saját kapukkal, önkormányzattal és intézményekkel. Az Aljama, ahogy egykor nevezték, nemcsak lakóhely, hanem gazdasági, vallási és kulturális központ is volt.
A közösség virágzó életet élt egészen a 15. század végéig: öt zsinagóga, talmudi iskolák, rituális fürdő, saját vágóhíd – minden adott volt a vallási hagyományok követéséhez és a jóléthez. A lakók között orvosok, könyvelők, kézművesek, kereskedők éltek, akik fontos szerepet töltöttek be a város gazdaságában, noha földműveléssel és állattenyésztéssel nem foglalkoztak. A zsidók házai rendszerint fehérre voltak meszelve, és gyakran díszítették őket a híres segoviai sgraffitók – rétegelt vakolatdíszítések, amelyekből a felső réteget visszakaparva alakítottak ki geometrikus vagy növényi mintákat. Ma ezek a sgraffitók Segovia egyik legjellegzetesebb díszítőelemeivé váltak, és fontos szerepet játszanak a város arculatának és történelmi örökségének megőrzésében.
1481-től azonban a korábban szétszórtan élő zsidó lakosságot bezárták az akkor már Judería néven ismert területre – ekkor ugyan még nem üldöztetésként, hanem „rendezési céllal”, bár a kényszeres elzártság már önmagában is figyelmeztető jel volt. 1492-ben aztán minden megváltozott. A Katolikus Királyok kiűzési rendelete véget vetett a több évszázados együttélésnek, és a zsidó közösség nyomtalanul eltűnt a városból. A negyed nevét is megváltoztatták: Barrio Nuevo, azaz Új Negyed lett belőle, az emlékeket pedig lassan betemette az idő. Mégis, aki ma végigsétál a szűk utcákon, megérezhet valamit abból az élettel teli múltból. A városrész napjainkban próbál helyet adni ennek az örökségnek: kulturális programok, tematikus séták, szefárd koncertek és kóstolók segítik újra felfedezni azt, ami egykor Segovia szerves része volt.
10. Centro Didactico de la judería, Casa Abraham Seneor
A zsidónegyed egyik legimpozánsabb házához érkezünk, amely Abraham Seneor rabbihoz, a kasztíliai zsidó közösség legjelentősebb alakjához köthető. Seneor nemcsak Segovia aljamájának vezetője volt, hanem a Katolikus Királyok – Izabella és Ferdinánd – bizalmasa és tanácsadója is. Pénzügyi szakértelme révén befolyásos pozícióba került: kölcsönöket biztosított a koronának, részt vett uralkodói házassági tárgyalásokban, sőt, ő felügyelte az Alcázar átadását Izabella javára. Bár hűségesen szolgálta a királyi udvart, az 1492-es kiűzési rendelet miatt kénytelen volt áttérni a kereszténységre, és még abban az évben meg is keresztelkedett a Guadalupe-i kolostorban – röviddel halála előtt.
Abraham Seneor utolsó éveit ebben a tágas, kétszintes, udvaros házban töltötte, amely a zsidónegyed egyik legnagyobb és legértékesebb ingatlana volt. Főbejárata ma is a Judería Vieja-ra nyílik, szerkezete pedig több kisebb középkori ház összevonásából született meg. Az épület egykori értéke – egymillió maravédi – jól tükrözi a rabbi társadalmi státuszát és gazdasági erejét, hiszen ez húszszorosa volt egy átlagos segoviai ház árának. A ház elhelyezkedése is beszédes: a Corpus Christi-templom – egykori főzsinagóga – közelében található, a negyed egyik végén.
Seneor halála után az épületet három részre osztották. Az egyik lakás lánya használatában maradt, a másikat a korabeli kézbesítők különösen jónak ítélték meg, míg a harmadikban később Andrés Laguna, Segovia híres orvosa és botanikusa lakott. Bár az évszázadok során többször átalakították, a ház ma is őriz eredeti építészeti jegyeket, és kiváló példája annak, hogyan élt egy magas rangú zsidó tisztviselő a középkori Segoviában.
1902-ben Abraham Seneor egykori házát az ekkori tulajdonos a segoviai püspökségnek adta el, amely azóta is az ingatlan tulajdonosa. Később, a püspök a ferences rendnek adta az épületet, akik kolostorrá alakították, és ennek megfelelően formálták át a belső tereket, például, a külső homlokzaton több ablakot is befalaztak, hogy az épület jobban megfeleljen vallási funkciójának.
Miután a ferencesek 2006-ban elhagyták az épületet, a püspökség átadta azt a Centro Didáctico de la Judería számára, amely ma is itt működik. Ez a kulturális központ arra hivatott, hogy bemutassa Segovia szefárd zsidóságának történetét, és segítsen a negyed szellemiségének megértésében. A kiállítások, interaktív anyagok és rekonstrukciók segítségével a látogatók átfogó képet kapnak arról, hogyan élt és működött az egykor itt virágzó közösség.
+5 extra látnivaló és élmény Segoviában
Idegenvezetőként bármelyik város bemutatásakor kihívás számomra, hogy a legismertebb nevezetességeken túl mit emeljek még be a listámba. Szívem szerint annyi mindenről írnék, hogy az már inkább egy külön kis útikönyv lenne – bár, belátom, írásaim így sem szoktak rövidek lenni. :D Segoviában is rengeteg rejtett kincs és izgalmas hely várja a látogatókat, így a "kötelező" látnivalók után szeretnék megosztani veled még +5 extra tippet.
Ezek a helyszínek mind Segoviához tartoznak, de egy kicsit kívül esnek a klasszikus értelemben vett óváros utcáin – talán ezért is maradnak ki sok egynapos látogatásból. Pedig mindegyik különleges, és én magam is szívből ajánlom őket. Csak egy dolgot tarts szem előtt: előre tervezd meg jól az útvonalad, mert a távolságok és az időkorlát miatt lehet, hogy nem fér bele minden egyetlen napba.
Tarts velem személyesen is városnéző túráimon,
és fedezzük fel együtt Segoviát!
+1. Kilátók és panorámapontok – séta a folyóparton
Segovia nemcsak a műemlékei és látnivalói miatt lenyűgöző, hanem a fekvése miatt is: a várost két oldalról mély völgyek és folyók ölelik körül, így több pontjáról is páratlan panoráma nyílik az Alcázarra, a Katedrálisra vagy épp a városfalra. A legszebb kilátók közé tartozik a Mirador de la Pradera de San Marcos, ahonnan poszterre illő nézet tárul elénk a mesebeli Alcázarról. Innen indulva érdemes egy kisebb túrát tenni a sziklák alatt futó Eresma folyó mentén, amely csendesebb, zöldebb arcát mutatja meg Segoviának. A séta során több rejtett kis hídon, patakparti ösvényen haladhatunk, közben madárcsicsergés és a természet kísér minket. Ez a túra remek kiegészítése lehet a városnézésnek – egy kis nyugalom, friss levegő és lenyűgöző látvány egy csomagban.
Ha több időd van, érdemes átsétálni a túlpartra a Mirador de los Dos Valles kilátóhoz is, ahonnan egyszerre csodálhatod meg az Alcázart és a katedrálist – egészen más, festői perspektívából. Útközben megpillanthatod a rejtett, régi zsidótemetőt is, mely csendesen őrzi Segovia elfeledett múltjának egy darabját. Ha viszont szorít az idő, de nem akarsz lemondani egy kis panorámáról, akkor irány a Piedad-kápolna a buszpályaudvar mögött – onnan is szép a kilátás, és csak pár perces kitérő.
+2. Real Casa de Moneda -Pénzverde
A folyóparti sétád során érdemes betérni a Real Casa de Moneda épületéhez, amelyet II. Fülöp építtetett át (1588), miután olyan városokat zárt ki a tervek közül, mint Madrid vagy Sevilla. Ez a pénzverde a világ egyik legrégebbi gépesített pénzverdéje, és Spanyolország legjobban megőrzött ipari műemlékei közé tartozik. Itt vezették be először az ipari méretű pénzverést, a vízenergia felhasználásával, ami hatalmas előrelépést jelentett a pénzgyártás történetében, és több, mint kétszáz éven át Európa egyik legmodernebb üzemeként működött. Érdekességként, olyan érméket is vertek itt, amelyeken biztonsági jelként az acueducto képe szerepelt.
Izgalmas és mozgalmas a Pénzverde későbbi története is. Érdemes megismerni a technológiai újításokat, az épület funkcióváltozásait, és a 19. századi bővítéseket. A kalandok végén, 2011 óta itt működik egy interaktív kiállítás, ahol megelevenedik a pénzverés folyamata, és ahol az Acueducto működésének mechanikáját is bemutatják, hogy lásd, hogyan segítette a vízenergia a gépek hajtását. Az Acueducto Interpretációs Központban a a látogató betekintést nyerhet az Akvadukt építésébe is.
+3. Monasterio de Santa María de Parral
A Santa María del Parral kolostort 1447-ben alapították IV. Henrik parancsára. A sziklák közelébe építették, hogy védve legyen az északi szelektől. Négy kerengőből és egy egyszerű, egyhajós, keresztjárós templomból áll, így kiváló példája a Jeromosok rendjének kolostori építészetére. A történelem viharai nem kímélték: francia csapatok rongálták meg, Mendizábal kisajátítása is sújtotta, sőt, egyszer majdnem lebontották. Szerencsére, 1914-ben műemlékké nyilvánították, és azóta többször restaurálták.
A kolostor ma is működik, és a Jeromosok rendje továbbra is a csendes, elmélyült szerzetesi életet követi. A szerzetesek napja a munka és a lelki elmélyülés váltakozásában telik: reggel dolgoznak, délután tanulnak, olvasnak és imádkoznak. A nap fénypontja a közösen végzett liturgia, amely életük középpontját jelenti. Egy látogatás itt igazi lelki kikapcsolódás lehet – egy nyugodt világ, távol a város zajától. (A zárdában egyébként meglehet szállni is, de csak férfiaknak, és bizonyos közösségi szabályokat betartva) A kolostor óriási, és a város több kilátópontjáról is látni.
+4. Iglesia de la Vera Cruz
A Vera Cruz-templom igazi rejtett gyöngyszem Segovia határában, a Pradera de San Marcostól alig egy pár perces kellemes sétányira. A 12-szögletű alaprajzú épület belsejében egy kétemeletes központi kápolna áll, amelyet később apszisokkal és toronnyal egészítettek ki. Eredetileg a Templomos Lovagrend építette 1208-ban, a jeruzsálemi Szent Sír temploma ihletésére. A templom az egyik legjobban fennmaradt példája ennek a különleges építészeti típusnak, és ma is látogatható: kulturális programokkal és időszaki kiállításokkal várják az érdeklődőket.
A templom sorsa azonban nem volt mindig ilyen idilli, tulajdonosa többször változott, a történelem viharai pedig nem kímélték. A Templomosok után a jeruzsálemi Szent Sír kanonokaié lett, majd a 16. században a Máltai Lovagrendhez került — innen a rend ma is használt teljes neve. A 19. században szinte teljesen elhagyatottá vált, egy ideig még szénatárolónak is használták. Csak a 20. század közepén, XIII. Alfonz király közbenjárása és a Máltai Lovagrend gondos helyreállítása nyomán nyerte vissza méltóságát. Ma újra ünnepélyes események színtere, ahol a lovagrend legfőbb vallási szertartásait tartják. A bájos kis templomra az Alcázar kertjéből is gyönyörű rálátás nyílik.
+5. Segoviai gasztronómiai élmény
Segovia gasztronómiája éppoly emlékezetes, mint a város látképe: tradicionális, tartalmas és karakteres. A legismertebb fogás a cochinillo asado, vagyis a kemencében sült kismalac, amelyet ropogós bőrével és omlós húsával szinte kötelező megkóstolni egy helyi vendéglőben, annak ellenére, hogy nem olcsó fogás. Emellett a judiones de La Granja nevű, óriás szemű fehérbabból készült egytálétel is kihagyhatatlan, különösen hűvösebb napokon (Ne feledd, Segovia majd 1000 méter magasan fekszik!). A környék ízeit tovább gazdagítják a házi készítésű kolbászok, sajtok, és a cordero asado (sült bárány) is gyakori étel az asztalokon. Aki pedig édességre vágyik, próbálja ki a város mandulás és enyhén krémes süteményét, a ponche segoviano-t, ami a legtöbb cukrászdában megtalálható.
Hasonló tartalmakért és aktualitásokért kövesd FB oldalam!
Figyelem: Kérlek vedd figyelembe és tiszteld, hogy a weboldal, és a rajta található blogcikkek, saját szellemi termékek, ezért annak engedély nélküli másolása, átírással való közzététele tilos. A tartalmak a szerző nevével - Kása Heni - , a forrás megjelölésével - Spanyolban Otthon Utazás - , és a felhasznált tartalomra irányuló és működő link megosztásával lehetséges, előzetes írásbeli hozzájárulás után. Köszönöm!
Comments